Egy nem mindennapi segítség az élettől

amikor az elbocsájtás a legjobb segítség a jobb élet felé

Ez a történet Angliában játszódik a múlt század, a huszadik század közepén.
A történet főhőse, legyen most a neve John Smith, egy angliai gyárban dolgozott, évek hosszú sora óta. Ez volt az első munkahelye, itt kezdett még segédként.

Szerette a munkáját és szerette a céget is.
Biztos volt benne, hogy pár év múlva innen megy nyugdíjba is.
Mivel nem tudott se írni, se olvasni, így csak az egyszerűbb munkákat bízták rá, de ezeket is rendben tökéletesen elvégezte. A segítség mindig fontos volt számára, segített kollégáinak, főnökeinek nap, mint nap.
Így élte minden napjait és remélte már csak egy változás történik életében, amikor nyugdíjba vonul.

Az élet azonban fura rendező.
A céghez új szelek fuvallata újításokat hozott.
Ez az új világ már nem tűrte az analfabéta alkalmazottat, így John Smithtől pár évvel a nyugdíjazása előtt megváltak.
Fejét leszegve lépett ki a gyár kapuján.
Nem látta az utcát, a körülötte lévő embereket.
– Egy gondolata volt, mi lesz most?
– Miből tartja el feleségét, miből fizetik a lakbért, mi lesz most?
– Kitől kapok segítséget?
Szomorúbb és szomorúbb lett.

Most jól esne egy finom tea, friss süteménnyel.
Felkapta lehorgasztott fejét és keresgélni kezdett.
A tekintete egy teázó után kutatott, de sehol sincs egy kis helyiség, ahol egy finom teát megihasson.
Gondolatai felpörögtek.
Talán nem egyedül van, aki ezen a környéken szívesen inna egy csésze teát?
A szomorúságból remény lett.
Szemei tovább kutattak. Már nem teázót keresett, hanem olyan üres helyiséget, ahol meglehetne nyitni a teára szomjazok menedékét.
Mire hazatért lelkesen nyitott be otthonába.
– Elbocsájtottak! – mondta mosolyogva élete párjának.
– Mi lesz ezután édes uram? – kérdezte az asszony.
– Teázót nyitunk, ahol a te süteményedet adjuk a vendégeknek!

A végkielégítésből és a megtakarított pénzből elindult a vállalkozás.
A környékbeliek szívesen ültek be teázni, kedvelték a finom, házias süteményeket.
Segítség volt sok ember számára, hogy leülhetnek egy finom tea mellé beszélgetni, pihenni, feltöltődni.
A forgalom emelkedett, egyre többször fordult elő, hogy a betérő vendég nem talált üres asztalt.

A vállalkozás beindult.
Egy szép napon egy amerikai üzletember ült be meginni egy igazi angol teát.
Megtetszett neki a hely családias hangulata, ízlett a finom angol tea és megkedvelte az ízletes süteményt.
Minden nap visszatért a kis teázóba, és közben egy dolgon morfondírozott, kell ilyen teázó hazájában, az Egyesült Államokban is.

Leült Smith úrékkal tárgyalni a franchise lehetőségről és jogokról.
Amerikai barátunk profi üzletember volt így a második tárgyalásra vitte a vaskos együttműködési szerződést.
Átnyújtotta Smith úrnak, hogy olvassa át, majd írja alá.
Smith úr időt kért, hogy csak felesége jelenlétében olvassa el a papírokat.
Amerikai barátunk meghatódott ezen ragaszkodáson, de megkérdezte:
– Miért nem dönt a felesége helyett?
– Döntök én helyette is, de én nem tudok olvasni, csak ő, így is segít nekem. – jött a meglepő válasz John Smith-től.
– Ez érdekes, mi lenne magából, ha tudna olvasni?- gondolkodott hangosan az amerikai.
– Semmi más, csak egy gyári munkás. – adta a megdöbbentő választ Smith úr.

Sokszor vannak olyan biztonságot adó, de közben akadályozó gondolataink, amik nem engedik, hogy előbbre jussunk.
Nem kezdünk bele egy vállalkozásba, a biztos alkalmazotti jövedelem miatt.
Nem tanulunk új szakmát, mert már negyven évesen öregek vagyunk hozzá.
Nem megyünk el dolgozni a szomszédba, mert járt utat a járatlanért el ne hagyjunk.

Gondold át, mihez kezdenél, ha ma elbocsájtottak volna!
Gondold át, pozitívan változna-e az életed!
Ha igen, vágj bele!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg barátaiddal!