Út a Te sikeredhez!

Van még hely a pénztárcádban?

Tag: szabadság

Egy nem mindennapi segítség az élettől

amikor az elbocsájtás a legjobb segítség a jobb élet felé

Ez a történet Angliában játszódik a múlt század, a huszadik század közepén.
A történet főhőse, legyen most a neve John Smith, egy angliai gyárban dolgozott, évek hosszú sora óta. Ez volt az első munkahelye, itt kezdett még segédként.

Szerette a munkáját és szerette a céget is.
Biztos volt benne, hogy pár év múlva innen megy nyugdíjba is.
Mivel nem tudott se írni, se olvasni, így csak az egyszerűbb munkákat bízták rá, de ezeket is rendben tökéletesen elvégezte. A segítség mindig fontos volt számára, segített kollégáinak, főnökeinek nap, mint nap.
Így élte minden napjait és remélte már csak egy változás történik életében, amikor nyugdíjba vonul.

Az élet azonban fura rendező.
A céghez új szelek fuvallata újításokat hozott.
Ez az új világ már nem tűrte az analfabéta alkalmazottat, így John Smithtől pár évvel a nyugdíjazása előtt megváltak.
Fejét leszegve lépett ki a gyár kapuján.
Nem látta az utcát, a körülötte lévő embereket.
– Egy gondolata volt, mi lesz most?
– Miből tartja el feleségét, miből fizetik a lakbért, mi lesz most?
– Kitől kapok segítséget?
Szomorúbb és szomorúbb lett.

Most jól esne egy finom tea, friss süteménnyel.
Felkapta lehorgasztott fejét és keresgélni kezdett.
A tekintete egy teázó után kutatott, de sehol sincs egy kis helyiség, ahol egy finom teát megihasson.
Gondolatai felpörögtek.
Talán nem egyedül van, aki ezen a környéken szívesen inna egy csésze teát?
A szomorúságból remény lett.
Szemei tovább kutattak. Már nem teázót keresett, hanem olyan üres helyiséget, ahol meglehetne nyitni a teára szomjazok menedékét.
Mire hazatért lelkesen nyitott be otthonába.
– Elbocsájtottak! – mondta mosolyogva élete párjának.
– Mi lesz ezután édes uram? – kérdezte az asszony.
– Teázót nyitunk, ahol a te süteményedet adjuk a vendégeknek!

A végkielégítésből és a megtakarított pénzből elindult a vállalkozás.
A környékbeliek szívesen ültek be teázni, kedvelték a finom, házias süteményeket.
Segítség volt sok ember számára, hogy leülhetnek egy finom tea mellé beszélgetni, pihenni, feltöltődni.
A forgalom emelkedett, egyre többször fordult elő, hogy a betérő vendég nem talált üres asztalt.

A vállalkozás beindult.
Egy szép napon egy amerikai üzletember ült be meginni egy igazi angol teát.
Megtetszett neki a hely családias hangulata, ízlett a finom angol tea és megkedvelte az ízletes süteményt.
Minden nap visszatért a kis teázóba, és közben egy dolgon morfondírozott, kell ilyen teázó hazájában, az Egyesült Államokban is.

Leült Smith úrékkal tárgyalni a franchise lehetőségről és jogokról.
Amerikai barátunk profi üzletember volt így a második tárgyalásra vitte a vaskos együttműködési szerződést.
Átnyújtotta Smith úrnak, hogy olvassa át, majd írja alá.
Smith úr időt kért, hogy csak felesége jelenlétében olvassa el a papírokat.
Amerikai barátunk meghatódott ezen ragaszkodáson, de megkérdezte:
– Miért nem dönt a felesége helyett?
– Döntök én helyette is, de én nem tudok olvasni, csak ő, így is segít nekem. – jött a meglepő válasz John Smith-től.
– Ez érdekes, mi lenne magából, ha tudna olvasni?- gondolkodott hangosan az amerikai.
– Semmi más, csak egy gyári munkás. – adta a megdöbbentő választ Smith úr.

Sokszor vannak olyan biztonságot adó, de közben akadályozó gondolataink, amik nem engedik, hogy előbbre jussunk.
Nem kezdünk bele egy vállalkozásba, a biztos alkalmazotti jövedelem miatt.
Nem tanulunk új szakmát, mert már negyven évesen öregek vagyunk hozzá.
Nem megyünk el dolgozni a szomszédba, mert járt utat a járatlanért el ne hagyjunk.

Gondold át, mihez kezdenél, ha ma elbocsájtottak volna!
Gondold át, pozitívan változna-e az életed!
Ha igen, vágj bele!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg barátaiddal!

33 levél egyenlő egy könyvtár, Te megtennéd?

Szeretem a mozit. Elsősorban azokat a filmeket, amelyek igaz történet alapján íródtak illetve tanulságos mondanivalóval bírnak.
Egyik kedvencem a Tim Robbins és Morgan Freeman főszereplésével készült elgondolkodtató film A remény rabjai, amelyet a magyar származású Frank Darabont rendezett.

Most nem szeretném ismertetni a cselekményt és nem is szándékozom film kritikát publikálni. Akit érdekel, úgy is megnézi. E helyett inkább két momentumot emelnék ki a filmből.

Tim Robbins által alakított kétszeres életfogytiglanra ítélt bankár Andy Dufresne különc figurája a Shawshanks-i fegyintézetnek. Amikor börtön-könyvtáros lesz, elhatározza, felvirágoztatja a könyvtárat. Hetente ír egy-egy levelet a kormánynak, hogy támogassák célját.
Hosszú időkig válaszra sem méltatják.
Egy napon 200$ támogatást és leharcolt ajándékkönyveket kap Andy. Eme nagy adománnyal járultak hozzá a magasabb intézmények a rabok életének kultúrával való átitatásához.
Andy megjegyzése a csomag láttán:
„Csak hat évbe tellett, Ezután két levelet írok hetente!”
A hat év alatt minden héten írt kézzel egy kérvényt, ami több mint háromszáz levelet jelent!
Te mit tennél meg hétről hétre hat éven keresztül a célodért?

A film egyik csúcspontja, amikor felfedezik Andy sikeres szökését.
Sem a börtönigazgató, sem a börtönőrök nem tudják, hogyan tudott Andy megszökni, miként, mivel ásott alagutat magának.
A narrátor szerepét is játszó „Red”, akit Morgan Freeman alakít, meséli el, hogy Andy egy kicsiny érckalapács segítségével, húsz év kitartó munka eredményeként tudott megszökni a fegyintézetből.
Húsz éven keresztül nap, mint nap kaparta a falat egy kisméretű csákánnyal!
Te mit tennél meg nap, mint nap a szabadságodért és mennyi ideig?
Sok emberben felmerül, ki az, akit érdemes tanítanom? Kinek adjam át a tudásomat? Kivel érdemes foglalkozni?
A film egyik jelenete erre is választ ad, amikor Tommy, a betöréses lopásért elítélt fiatal rab, az érettségit szeretné letenni. Andy Dufresne nem megy könnyen bele a tanításba, de mi győzi meg végül, azt érdemes megnézni a filmben!

Jó szórakozást!

Érdekelnek hasonló bejegyzések?
Kérj értesítőt!